Nyögdíj vagy nyugdíj?

Az egyházak, ha azok tényleg vallásos közösségek, nem politizálnak. Nekik mindegy, jobb-e, bal-e, csak boldogítson. Igen, boldogítson, és ne vigyen romlásba… Tehát erkölcsös legyen a politika. Mert van politikai erkölcs. Elméletileg. S ez nem abban nyilvánul meg, hogy nem csábítjuk el a vetélytárs titkárnőjét, hanem például abban, hogy nem lopjuk el a honpolgárok pénzét. Nem is raboljuk. Mert mindmáig ez járja; hol csalják, hol lopják, hol erőszakkal veszik el a produktív termeléstől még meg nem undorodott dolgozó zsebéből a pénzt. Például nyugdíjhazugsággal.

Száz százának is egy a vége, nem a következő nemzedékkel szerződik a dolgozó, hanem bruttó bevételének x százalékát lekönyvelik nyugdíjpénztár jeligével. Formailag Állambácsi neki gyűjti a pénzt, valójában pedig egyféle adónak kezeli és kiadja. Európa szerte a nyugdíjjogosult végül is az állam kegyelméből kap nyugdíjat, ha kap, ha nem srófolják a nyugdíjra jogosultság korhatárát a haldoklása napjára. Volna pedig igazságos megoldás! Ez pedig emígyen működik:

A nyugdíjalap halmozódására szánt összeget egy, a biztosított zárolt kontójára utalják, és annyi év után, amennyit az érintett biztosított maga jónak lát aktiválják, azaz összeadják a befizetett pénzt és annak kamatos kamatait. Így áll elő egy összeg, mely, mint nyugdíjbázis kamatozik. Az éves kamat elosztva 12 hónapra. Ez lenne a havi nyugdíj. Ez például azt eredményezné, hogy aki havonta 25.000 Ft-ot fizetett be, az 40 év után 26-27 milliós tőkét halmozna fel nem több mint csak 6% kamatos kamat mellett. Ez a tőke, mely nyugdíjat biztosítana neki 6%-os kamatlábbal. (Körülbelül havi 135.000 Ft). Azért csak 6 %, hogy a pénzintézet vonzó legyen a befektetőnek mivel a 6% fölött nagy a játéktér, ahhoz hogy előnyös kölcsönöket adjon. Mert nem a tőzsdén kell játszani ezzel a pénzzel, nem is a következő nemzedékre kell hárítani azt a hűtlenül, vagy ostobán elkezelt milliárdok terhét, hanem hitelpiacon forgatni. A 6% fölött igen nagy játéktér marad ahhoz, előnyös hitelekkel kamatozzék a nyugdíjasok tőkéje, és a pénzintézet is jól járjon, a hazai vállalkozók pedig olcsó befektető hitelhez jussanak. Az állam is igénybe vehetné kamatra, de nem elköltésre, hanem visszafizetésre kamatokkal. Például 8-9%-kal. Mivel pedig a biztosított tőkéje megmarad és örökölhető, a hazai belső piacon versenyképes tőke szólhatna bele a gazdaság alakulásába. A belső tőkeképződés az életszínvonal emelkedésnek egyetlen garanciája… Természetesen azokról is gondoskodni kell, akiknek nem kedvez a szerencse. Ez szolidaritás járulék formájában elképzelhető. A gyereket nevelő anyák nyugdíjbázisának egyensúlyban tartása szintúgy. Azt kell megvalósítani, hogy a nyugdíj nyugdíj legyen, ne pedig keserves nyögdíj. Mert az a pénz, amit az állam alamizsnának próbál minősíteni, az a biztosított pénze. Azt is ő dolgozta meg, amit a munkaadóján hajtanak be.

Ilyen egyszerű, csak akarni kell!

Máté Imre